Micsoda az ember

„Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed.” Jób 7:17-18 RUF

Az ember Isten teremtésének koronája és mesterműve. Az ember a Biblia tanítása szerint három részből áll: szellem, lélek és test.

Ami nagyon fontos, hogy az ember rendelkezik értelemmel, érzelemmel, erkölccsel, akarattal, jellemmel, de ami a legfontosabb, hogy az ember Istentől függ. Ahogy Lukács írja az Apcsel. 17:28-ban:

„…mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…”

Az ember szabad akarattal rendelkezett, de Isten törvénye alá volt helyezve. Ádámnak és Évának dönteni kellett Isten és a saját akaratuk között. Isten egy törvényt adott nekik, és hogyha azt megszegik, akkor bűnhődni fognak, 1Mózes 2:17.

Amikor az ember elbukott, elbukott testében, lelkében és szellemében.

• Test kívánsága: a fán jó étel volt.

• Lélek vagy szem kívánsága: a fa kívánatos volt a szemnek.

• Szellem, az élet kérkedése: a fa bölccsé és istenné tesz, aki ismeri a jót és a gonoszt.

Míg az ember Édenben volt, egyszerűbb volt az élete, de sajnos tudjuk, hogy ott elbukott és ennek következtében egy csomó olyan problémával kell megküzdenie, mint pl. szégyenérzet, félelem, önközpontúság, irigység, betegség, halál stb., és ami talán a legrosszabb, hogy független akar(t) lenni.

Szokták mondani az emberek, hogy:

„Veled Uram, de nélküled.”

Távol legyen mindannyiunktól!

Ádám mikor bűnbe esett, akkor tulajdonképpen minden ember, aki addig meg sem született, bűnös lett. A Biblia igazolja a bűn egyetemességét, miszerint Isten szemében minden ember bűnös és szüksége van megváltásra (Róma 5:12;17).

„12. Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által.”

Az embert Isten teremtette Önmaga számára, hogy Vele legyen betelve. Az ember Isten nélkül nem találja az életében a célt és a beteljesedést.

Ezért kell rendelkeznünk egy egészséges Istenképpel, énképpel és világképpel. Csak a helyes Istenképpel rendelkezve tudjuk a helyes látást megélni, megtapasztalni a hitéletünkben.

Fontos megérteni, hogy miért lettünk teremtve és ezt a célt be kell töltenünk. Hogy ki vagyok én Istenben, milyen hatalommal ruházott fel engem és mire hívott el.

Az az ember, aki nem Isten szándéka szerinti célból él, az könnyen frusztrált és bukott lesz. Az az ember talál teljességet és beteljesedést az életében, aki ismeri Istent.

Isten terve az, hogy az ember egész lényét megváltsa. És ez az a tudat, ami előre visz bennünket, hívőket mindennap.

Továbbá meg kell az embernek érteni, hogy nem önmagáért lett teremtve, felelősséggel tartozik a rábízott emberekért pl. házastársa, gyermekei, a gyülekezet tagjai, szülei és bárki más. Ja, és végül is a földért és az állatokért is.

Isten már a kezdetek legelején megbízott az emberben. Nem arra teremtette, hogy a fa alatt üljön, hanem folyamatosan művelje és törődjön azzal.

Ez a feladatunk ma is az egyházban.

Mert olyan lesz az egyház, amilyenné tesszük. De ami nagyon fontos, hogy a körülöttünk lévő dolgokat ne csak a saját szemszögünkből vizsgáljuk meg. Fontos a mások véleménye, szemszöge ahhoz, hogy megismerjük a teljes egészet.

Az is fontos, hogy hogyan gondolkodunk magunkról, mert az befolyásolja a cselekedeteinket, 2 Péter 1:3-11 szerint.

Mikor Isten bízik bennünk, akkor Ő elhiszi és tudja, hogy mi képesek vagyunk arra, amire elhívott bennünket, és képesek vagyunk azt megcselekedni. A bűnbeeséskor az ember elvesztette a szeretetet, helyére lépett a félelem és az érdekközpontúság.

És ez a félelem az, ami elválaszt bennünket Istentől és embertársainktól.

Félünk Isten elé járulni a bűntudat miatt, félünk, hogy mit szólnak a körülöttünk lévők, ha megtudják, hogy mit tettünk.

Pedig a szeretet az, aminek vezetnie kellene bennünket, mert azt mondja az 1János 4:18:

„A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”

De hogyan is jön be a bűn az életünkbe?

Ezt Jakab apostol nagyon jól megfogalmazta a Jakab 1:14-15-ben:

„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.”

Úgy gondolom, hogy maga a kísértés nem bűn, de ha teret adunk a kísértésnek, akkor viszont bűnt követünk el. Isten kívánja a velünk való kapcsolatot és közösséget. Így mivel mi Istennek a lenyomatai vagyunk, nekünk is vágyni kell a Vele való kapcsolatra és közösségre, de ezt ki kell, hogy fejezzük a körülöttünk lévőkre is.

Legyenek akár a gyülekezet tagjai, akár a családunk, akár a környezetünkben élők.

Azt mondja a Máté 12:33:

„…mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.”

És mi kell, hogy legyen a cél annak érdekében, hogy kezelni tudjuk a bűnt az életünkben?

1.

Szükséges, hogy az ember jelleme megváltozzon, helyreálljon és olyanná váljon, mint Isten természete. Az ember bűnös és énközpontú természete ki kell, hogy cserélődjön Isten szent, szerető és önátadó természetére.

2.

Szükséges, hogy ha elkövetünk bármilyen bűnt is, azt valljuk meg és bánjuk meg.

Mert azt mondja az 1János 1:9:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

3.

Nélküle, az Ő segítsége nélkül nem lehet. Könnyű eltévelyedni, eltántorodni.

Krisztus szeretete és az evangélium az egyetlen reményünk. Jézus eljött, élt, meghalt, eltemették és feltámadott, hogy legyőzze a bűnt, a Sátánt, a halált.

Isten Fia, aki szeretett minket, önmagát adta értünk. Elkészítette nekünk az ösvényt a szeretetével.

Ámen!

Az üzenetet megosztotta:

Kállai Zsolt