Isten gondoskodik

Mióta Istennel járom az utamat, nagyon sokszor és sokféleképpen tapasztaltam meg Isten gondoskodását, kegyelmét, ami néha több volt, mint elég.

Volt, hogy az úton, mikor közlekedtem, elém került egy motoros, aki nagyon lassan ment. Nem tudtam kikerülni, nem értettem, már épp háborogni kezdtem, amikor megláttam messzebb, hogy sebességet mérnek és persze 30-as tábla volt. Ha nincs a motoros, biztosan többel megyek.

Nagyon hálás voltam az Úrnak, hogy figyelt rám és úgy gondoskodott, ahogy én nem is gondoltam. Ez egy apró dolognak tűnik, mint a hajszálunk, amiről tud Isten, de milyen jó, hogy azt is tudja és ezt is tudta.

Ami viszont különleges és csodálatos, ahogy az igét úgy tudja osztani számomra, mint azt a falat kenyeret, amire szükségem van.

Isten figyel ránk, szemmel tart minket, gondol ránk, tudja, ha ülünk, ismeri fekvésünk, járásunk, ahogy erről beszél a 139-es Zsoltárban, mindent tud rólunk és ha engedjük, gondoskodik is rólunk.

A 2 Királyok 8:1-6-ban beszél az ige egy asszonyról, aki engedelmesen hallgatott Isten emberére:

„Az asszony el is indult és azt tette, amit az Isten embere mondott.”

Ez egy hatalmas kulcsot tartalmaz: azt tette, amit az Isten embere mondott.

Az engedelmesség Istennek nagyon kedves és ez az asszony nem is gondolta, hogy mi lesz majd ennek a jutalma. Sőt, nem jutalomért engedelmeskedett. Egyszerűen tette, amit Isten embere mondott neki.

Isten sokféleképpen tud szólni hozzánk.

Mindenkihez megvan a kulcsa, ahogyan tud egy-egy emberrel kommunikálni. Hiszen Ő alkotott minket, tőle jobban senki nem ismer minket. Tudja, kinek mire van a füle ráállva, hogy meghallja, megértse, amit neki személyesen akar mondani.

Amikor pedig szól és mi engedelmesek vagyunk, akkor az egy olyan különleges áldást hoz be az életünkbe, amit sokszor meg sem gondolunk.

Úgy folytatódik a történet, hogy hosszú idő után az asszony hazatért és a király elé járult, hogy talán meghallgatja és visszakaphatja házát és a mezőjét. Lássuk be, erre 7 év után kevés esély volt. Na, meg a királynak sem gondolom, hogy ez fontos lett volna.

De az Istennek fontos volt. Ő pontosan tudta, hogy mikor járul az asszony a király elé. Akkor helyezte oda Géhazit, aki ismerte ezt az asszonyt. Pontosan akkor beszél Géhazi a királynak róla, amikor az asszony odamegy.

Szóval Isten minden időt, minden embert, minden helyzetet és minden beszélgetést kézben tartott, sőt Ő rendezte sorba őket.

A 6-os vers második fele így írja le a történet végét:

„Ekkor a király egy udvarnokot adott mellé és elrendelte, hogy adják vissza mindenét, sőt a mező egész jövedelmét is attól a naptól számítva, amikor elhagyta az országot, egész mostanáig.”

Isten felettébb gondoskodik az övéiről.

Nekem mindig sok tervem van, hogyan is lehetne megoldani helyzeteket, amikbe belekerülök, de amikor Isten oldja meg, az minden emberi gondolatot felülmúl.

Ámen!

Az üzenetet megosztotta:

Nagy Marianna